Hogyan tárul fel előttünk a múlt? - A régészet és a paleontológia

Előző ismeretterjesztő cikkünkben a dinoszauruszokról írtunk, amely során szóba került az, hogy a dinók létezésére azért derülhetett fény, mert a világ minden táján leletekre bukkantak a kutatók. Az őslénytannal egyébként a paleontológusok foglalkoznak, ugyanakkor a régi leletek felkutatásával a régészek. Nézzük, mit kell tudni ezekről!

A fáraókról is a régészek segítségével tudtunk meg annyi mindent.

Régészet

Az emberiség múltjának jelentős részét a régészet segítsége nélkül ma sem ismerhetnénk. A régen letűnt kultúrák feltárását nagyban segítették a felfedezett települések, temetkezési helyek és megtalált használati tárgyak. A régészet folyamatosan fejlődik, egyre újabb és modernebb kutatási módszereket alkalmaznak, azonban azt is érdemes tudni, hogy a leletek felkutatásában és értelmezésében, valamint koruk meghatározásában több tudományág is együttműködik. A legfontosabb társtudománya a történettudomány, de ide sorolható még az antropológia, a paleontológia (vagyis az őslénytan, amiről a következő pontban írunk), a földtudomány, a nyelvészet és a művészettörténet.

A régészek leggyakoribb módszere az ásatás, amikor a föld alól tárják fel pontos tervek és rendszerezés alapján a múltbeli épületek vagy sírok maradványait. Ezenkívül víz alatti és barlangi régészeti kutatások is előfordulnak. Egy régészeti lelőhelyen a munka több szakaszban történik. Először kijelölik, majd felmérik a terepet, és csak ezután kezdődik meg az ásatás. Épületmaradványok, például korábbi lakóházak vagy templomok, emellett sírok és gyakran gazdag tárgyi emlékek kerülnek elő a maradványokból. Ezután a leleteket lajstromozzák, majd elszállítják annak érdekében, hogy részletesen elemezhessék őket.

Paleontológia

Az őslénytan – idegen szóval paleontológia ami a görög paleo, "régi", valamint ontosz "létező" és logosz, "tudás' szavakból ered – a korábbi életformák tanulmányozásának tudománya. Az ősmaradványok - vagyis fosszíliák - többfélék lehetnek: előfordulhatnak testfosszíliák, lábnyomok, testrészek, fosszilizálódott ürülékek, kémiai maradványok, és így tovább. Fő ágai az ősállattan (paleozoológia) és az ősnövénytan (paleobotanika). A paleozoológusok szakosodhatnak a gerinctelenek vagy a gerincesek tanulmányozására. A dinoszauruszokat is paleontológusok kutatják tehát.

A modern őslénytan azt tanulmányozza, hogyan hatnak a Föld hosszútávú földrajzi változásai és éghajlati változásai az élet evolúciójára, hogyan reagálnak az ökorendszerek ezekre a változásokra és mindezek hogyan alakították az élőlények változatosságát. A paleontológia mindemiatt átfedéseket tartalmaz a geológiával (földtan), a klimatológiával (éghajlatról szóló tudomány), a botanikával (növénytan), a biológiával, a zoológiával (állattan) és az ökológiával (a tudományoknak azon ága, amely az élettereket, az élőlényeknek egymáshoz és a környezethez való viszonyát vizsgálja ). Bár a fosszíliák létezéséről a legkorábbi idők óta tud az ember, szervezett és rendszerezett tanulmányozásuk csak a 18. századtól indult meg.

Ha a továbbiakban sem szeretnétek lemaradni az ismeretterjesztő cikkeinkről, kövessétek be a Facebook oldalunkat. Ha pedig szeretitek a dinós meséket, a YouTube csatornánkat is nézzétek meg és iratkozzatok fel!