Minden szülő arra törekszik, hogy boldog gyermekkort tudjon biztosítani gyermekei számára, és hogy egy sikeres élet alapjait tegye le az első években. Ez persze nem könnyű, hiszen annyiféle jó tanácsot lehet hallani, ha az embernek gyermeke születik - győzze kiválasztani közülők, ő melyik irányt követi. A Montessori módszerről is egyre többet lehet hallani, és sokan esküsznek rá: éppen ezért összeszedtük, mit érdemes tudni róla.
Hogyan is született a módszer?
Maria Montessori, a róla elnevezett, nagy hatású pedagógiai-pszichológiai iskola megalkotója 1870 augusztusában született Olaszországban, és több szempontból is úttörőnek számított. Műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, ő volt az első nő Olaszországban, aki orvosi diplomát szerzett (azok közül, akik nőként Olaszországban diplomát szereztek pedig ő volt a negyedik). Ezt követően egy kórház gyermekosztályán dolgozott, ahol azt tapasztalta, hogy egy értelmileg sérült gyermeket megfelelő pedagógiával sokkal jobban lehet fejleszteni, mint gyógyszerekkel. Ezt követően egy olyan pedagógiai rendszert dolgozott ki, ami a kor nézeteivel minden szempontból szembement. 1907-ben lehetősége nyílt arra, hogy módszereit egészséges óvodás korú gyermekek körében alkalmazza, megnyitotta Róma egyik külvárosában a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini). Pedagógiai módszerei hamarosan a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek. 1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Pedagógiai-pszichológiai nevelési módszereiről 1913-ban szervezett először Rómában nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan számos kurzuson és előadáson ismertette nevelési módszereit Olaszország és más európai országok városaiban. A Montessori módszer ma is nagy reneszánszát éli.
Maria Montessori szerint a gyermek a fejlődés valamennyi szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis van egy intenzív érdeklődési területe. Ha a pedagógus vagy szülő felismeri ezt, a gyermek spontán aktivitására építheti az egész pedagógiai, nevelési folyamatot, így pedig sokkal eredményesebb lehet. Ennek hogyanja a Montessori-pedagógia lényege. Az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, melyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, emellett a gyermekek környezetét is úgy kell kialakítani, hogy az illeszkedjen az aktuális fejlődési szakaszhoz. Fontos, hogy mindez segítse lelki és fizikai fejlődésüket, s lehetőséget adjon arra, hogy szabadságukkal élhessenek. A gyermek szabadsága a választás szabadságát jelenti - tehát a felkínált tevékenységeket és eszközöket, amelyek közül ő választ. A pedagógus és szülő feladata segíteni, hogy a gyermek ezt a jogát megőrizhesse, és élhessen vele. Az így szervezett tanulás során a gyermek megtapasztalja és megtanulja, hogy mire képes és hogy miért mennyit kell tennie - ráadásul mindezt anélkül, hogy azt az érzést keltenénk benne, hogy olyat kell csinálnia, amit nem szeretne. Ez fejleszti önismeretét, erősíti önbizalmát.
20 irányelv a Montessori módszer követéséhez
1. Átlátható gyerekszoba
A módszer szerint fontos, hogy a gyerekek játékának, valamint tanulásának helyszíne könnyen átlátható, szellős, megfelelően rendezett és rendszerezett tér legyen. A nyitott polcok ne legyenek zsúfolásig teli, a játékok könnyen elérhetőek legyenek, a bútorokat akár mozgatni is lehessen, ha a tevékenység úgy kívánja.
2. Önálló cselekvés
Hagyjuk gyermekünknek, hogy minden, amire képes, azt végezze el saját maga, ehhez pedig teremtsük meg a megfelelő környezetet, és biztosítsuk a szükséges eszközöket.
3. Ne siettessük gyermekünket
A gyerekek általában alapjáraton lassabbak, mint a felnőttek, ez pedig sokszor szül olyan helyzeteket, amikor a szülők bizonyos cselekedetekben (például: Öltözz már fel gyorsabban, miért nem végeztél még a rendrakással, és így tovább) siettetik gyermeküket. Ez azonban nem jó megoldás a módszer követői szerint, mert frusztráltságot okoz a kicsikben, hiszen nem a felnőttek bosszantására végzik lassabban többnyire a dolgaikat. Éppen ezért mindig hagyjunk elegendő időt számukra.
4. A túlzott féltés is gátló lehet
Természetes, hogy minden szülő igyekszik még a széltől is megóvni a gyermekét. Azonban próbáljuk odafigyelni arra, hogy ne vigyük túlzásba az óvó, féltő gondoskodást, mert ez gátja lehet a gyermek egészséges szellemi fejlődésének.
5. Hagyjuk meg a saját időbeosztását játék közben
Amikor gyermekünk szabadon játszik hagyjuk neki, hogy a saját időbeosztása szerint játsszon a játékokkal, ne szabjunk neki korlátokat. Az a kedvező, ha saját maga döntheti el, hogy melyik játékkal mennyi időt szeretne foglalkozni.
6. Hagyjuk, had érvényesüljön a saját személyisége
Ne erőltessünk valamit mindenáron a gyerekre, ha az őt egyáltalán nem érdekli. A gyerekünknek nem a mi vágyainkat, álmainkat kell valóra váltania, hanem önálló személyiség, akinek nekünk kell segítenünk, hogy kibontakozhasson, és megtalálhassa, mit szeretne.
7. Inkább motiváljuk ahelyett, hogy parancsolgatnánk
Nem feltétlen azt a célt érjük el, amit szeretnénk azzal, ha gyermekünknek hangosan parancsolgatunk, illetve szigorú utasításokat adunk. Többre mehetünk azzal, ha inkább segítünk, motiváljuk őt abban, amilyen tevékenységben éppen benne van, vagy amilyen tevékenységbe belekezdünk közösen.
8. Fontos a következetesség
Ha a gyerekkel közösen megállapodunk valamiben, akkor azt be is kell tartatni. Ha a gyerekünk nem tartja be az ígéretét, akkor nem az a jó megoldás, ha öncélúan megbüntetjük, mert nem biztos, hogy megérti, mit kell ebből megtanulnia. Helyette inkább teremtsünk lehetőséget a hibái korrigálására. A következetesség persze részünkről is legyen meg: ha mi megígértünk valamit gyermekünknek, azt is tartsuk be.
9. Valódi eszközök
Ha tehetjük, a gyereket valós környezetben, valódi tárgyakkal oktassuk.
10. Hagyjuk, hogy gyermekünk magától jöjjön rá a problémára
Lassítsuk le a mozdulatainkat, amikor a gyereket tanítjuk (lásd: 3. pont). Tanítás közben kerüljük a határozott utasításokat, és engedjük, hogy a gyerek jöjjön rá a probléma megoldására. Hagyjunk számára időt a próbálkozásra.
11. Szabad döntés
Játék, valamint tanulás közben is – amikor csak lehet – engedjük meg, hogy a gyerek válassza ki a számára rendelkezésre bocsájtott választékból a játéklehetőségeket, megoldandó feladatokat. Biztassuk arra, hogy bátran kérdezzen tőlünk, mondja ki gondolatait, ötleteljen szabadon.
12. A gyermek saját fejlődési ütemének figyelembe vétele
Legyen szó akár tanulásról, akár játékról fontos, hogy ne hasonlítgassuk a gyereket másokhoz. Mindig a saját fejlődési üteméhez, a saját képességeihez mérjük, ne erőltessük rá a kötelező haladási tempót. Vegyük figyelembe a korát és az érettségét is.
13. Vegyük figyelembe a gyermekünk érdeklődési körét
A gyermekünkkel való játék, valamint tanulás és fejlesztés során vegyük figyelembe, mi az ő érdeklődési köre, mi köti le igazán a figyelmét. Az új ismereteket próbáljunk meg az érdeklődéséből merített példákkal elmagyarázni – figyeljük meg, így sokkal könnyebben meg fogja érteni.
14. A hibák kijavíthatóak
Jó, ha a gyermeknek lehetősége van a saját hibáinak önálló észlelésére és korrigálására. Adjunk hát számára erre minden alkalommal lehetőséget, és kerüljünk a megszégyenítést, ha valamit nem úgy tesz, mint szerettük volna.
15. A választás szabadsága
A gyermek számára átengedett szabadság nem azt jelenti, hogy mindent mindig megengedünk a gyerekeknek. Azt takarja, hogy a gyerek a saját korának, saját fejlődési szintjének megfelelő eszközökkel szabadon tevékenykedhet - vagyis nem abszolút szabadságot engedünk meg számára, hanem a választás szabadságát. Például óvodás korú gyereknek kínáljunk fel érettségének megfelelő különböző játszási lehetőségeket, amik közül ő maga választhat.
16. Felelősségvállalás a mindennapokban
Óvodában, iskolában, táborban, gyerekközösségben minden gyereknek legyen saját feladata, ami a napi rutin fontos része. Ezzel hozzászoktathatjuk a gyerekeket, hogy a cselekedeteikért megtanuljanak felelősséget vállalni.
17. Önállóságra nevelés
A Montessori gyermeknevelés célja, hogy a gyerek képessé váljon az önálló döntések meghozatalára, hogy felnőttként könnyebben megállja a helyét az állandóan változó világban.
18. Minden fontos valamiért
Minden dolog fontos valami miatt, és törekedjünk arra, hogy minden új ismeretnél megértessük gyermekünkkel, hogyan válhat a későbbiekben a hasznára. Például a matematika tudás elengedhetetlen lesz a megalapozott pénzügyi döntések meghozatalához is, a vásárlások során, és így tovább.
19. A gyermekünk tanításának lépései
Új ismeretek átadását, tanítását gyermekünknek a következő lépésekben érdemes megtenni: közös tanulás – kötelezően elvégzendő feladat egyedül – ajánlott feladat egyedül – szabadon választott feladat egyedül.
20. A gyermekünk tanulásának lépései
Mikor gyermekünk új dolgot tanul meg, annak a következő lépései vannak: próbálkozás - megtapasztalás - gyakorlás - ismerkedés - képesség kialakulása - tudás.
Hogy követjük-e ezeket a pontokat gyermekünk nevelése során, csak rajtunk múlik, azt viszont mindenképp érdemes megszívlelnünk: fontos, hogy teret hagyjunk - természetesen egészséges keretek között - gyermekünk törekvéseinek, érdeklődésének, annak, mit ő szeretne. Fontos továbbá a közösen eltöltött, minőségi idő, és hogy ezeknél a játékoknál, programoknál igyekezzünk figyelembe venni azt, gyermekünk hol tart a fejlődésben.
- Reméljük hasznosnak találtad a cikkünket. Ha nem szeretnél lemaradni egyéb tartalmainkról sem, kövesd be a Facebook oldalunkat! Ha pedig Dinó Tivadar meséit is nyomon követnétek, a YouTube csatornára se felejtkezzetek el feliratkozni! -