A játék a gyerekek lételeme 1. rész - Hagyd játszani!

Ezúttal egy cikksorozat indul útjának: a gyermekkor egyik legfontosabb tevékenységét, a játékot, mint témát fogjuk körbejárni. Hogy alaposak lehessünk, erre nem lesz elég egy cikk, éppen ezért a következő hetek erről fognak szólni. Először is a jelen helyzetet vizsgáljuk meg: mégpedig azt, hogy egyre több szülő kezdi háttérbe szorítani az önfeledt játékot annak érdekében, hogy kisfia vagy kislánya vélt vagy valós előnyökre tehessen szert mindenféle különóra által a felnőttéválás során a jövőre nézve. De biztosan az a sikeressé válás feltétele, hogy a gyermekkor, mint olyan, megszűnik létezni?

Egyre elterjedtebbé válik a mai modern világban az, hogy sok szülő gyakorlatilag már gyermeke születésétől kezdve azt próbálja megalapozni, hogy kisfia vagy kislánya minél sikeresebb karriert futhasson majd be felnőttként. Ennek érdekében már óvodás kortól mindenféle szakkörökre, különórákra, táborokra íratják be az alig néhány éveseket, akik már-már elfoglaltabb napirenddel rendelkeznek ahogy telnek az évek, mint akár a szüleik.

A tudatosság rendkívül fontos a nevelésben, ez nem kérdés. Az is kiemelt figyelmet érdemel, hogy lehetőségeinkhez mérten a legteljesebb gyerekkort, a legnagyobb esélyt biztosítsuk gyermekünk számára. És persze a tanulást, az okosodást nem lehet elég korán kezdeni, főleg ebben a rohanó világban, amikor azt látjuk, hogy a szomszéd Tomi már 12 évesen a második nyelvvizsgájára készül. De biztos, hogy a túlhajszolás a megfelelő mód arra, hogy egy gyerekből majd sikeres felnőtt váljon? És mi lesz akkor, ha végérvényesen elveszíti az önfeledt gyermekkor lehetőségét?

A rohanó világ csapdája

Szépen lassan elfogadottá válik a metódus, miszerint olyan rohanó világban élünk, hogy már egy gyerek sem ér rá az önfeledt játékra, várják a különórák, az edzések, és így tovább. Nem lehet ma már elég korán elkezdeni semmit: sem a nyelvtanulást, sem a lexikális tudás megszerzését, a mindenféle készség fejlesztését célzó programokról és táborokról már nem is beszélve.

Persze addig semmi probléma nincs az ilyen "szabadidős elfoglaltságokkal", amíg azok valóban megmaradnak a szabadidő időnkénti, hasznos és örömteli eltöltésének. A gond ott kezdődik, amikor túlzottan átveszik a hangsúlyt a kicsik és nagyobbak életében, valamint akár szorongást is okoznak a gyermekben ezek a kötelező tevékenységek. Az már régen rossz, ha a gyerek a nyári táborba és gyomorideggel megy, mert teljesítménykényszert érez, miközben régebben ezek még arról szóltak, hogy hogyan érezze jól magát egy óvodás vagy iskolás a kortársaival, szervezett keretek között, amikor nincs ovi vagy suli.

A versenyképesség, mint legfőbb cél

A probléma ott gyökerezik, hogy egyre több szülő tart attól, ha nem kezdi el időben pallérozni gyermekét, és nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy kiemelkedő eredményeket érjen majd el, akkor kislánya vagy kisfia végérvényesen lemarad. Ha nem tanul már nyelvet óvodában, ha nem tanítják már legalább alapszinten a tudományokra 4-5 évesen, akkor már az általános iskola első osztályában is csak hátrányból indulhat. És ez az iskolába kerüléssel csak tovább súlyosbodik. Nem elég a gyermek számára a sok új ismeret és a házi délutánra és/vagy estére, de még a legkülönfélébb különórák is bekerülnek a naptárba annak érdekében, hogy a gyermek "tartsa a lépést" a siker felé vezető úton. Hiszen ma már csak az rúghat labdába, aki több nyelvet beszél, aki kiemelkedően eredményeket tud felmutatni az iskolában és a legjobb egyetemek között válogathat - és így tovább. Az erre való felkészülést pedig minél előbb, minél intenzívebben igyekeznek a szülők biztosítani, akik attól félnek, hogy gyermekük majd nem lesz elég sikeres, ez pedig majd az ő lelkükön szárad.

A sikeres jövő tudatos építésével valami fontos viszont elveszik

Ennek a hajszának azonban komoly ára van: mégpedig sokszor az örömteli gyermekkor. A problma ott kezdődik, hogy ez a rengeteg kötelező és a jövőjét támogató tevékenység a gyermekkor alapját képező tevékenységet szorítja ki: a játékot. Miközben pedig abban a hitben tesszük mindenzt, hogy gyermekünk érdekében cselekszünk, hogy most nehéz, de később majd meglesz az eredménye mindennek, valójában egy már jelenleg is fáradt és szorongó gyermeket nevelünk rendkívül frusztrált és teljesítménykényszeres felnőtté.

Ráadásul a játék nem időpocsékolás. Sokan úgy gondolkoznak, hogy csupa hasznos programmal töltik meg a gyermekük hetét az olyan felesleges és időrabló tevékenység helyett, mint a játék, ami nem visz előre, és semmire sem jó. Ez azonban nagyon messze van az igazságtól. A gyermek lételeme a játék, ami okkal van. Kutatások bizonyítják, hogy éppen a fantáziát megmozgató, kötetlen játékok azok, amik felkészítik a kicsiket, hogy sikeresek legyenek majd a szakmájukban, valamint a társadalomban is.

Tehát fontos az, hogy hagyjuk teret és időt a kisebbek és nagyobbak számára is, hogy gyermekek lehessenek és annyit játsszanak, amennyit csak lehet. Mindez pedig a képességeik fejlődése szempontjából is remek döntés: a játék ugyanis nyilvánvaló szerepet játszik a gyerekek kognitív fejlődésében - mint megismerési, gondolkodási tevékenységek - éppúgy, mint fizikai vagy szociális fejlődésében. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tudás megszerzése, a tanulás ne lenne fontos: amennyiben szükségesnek és/vagy hatékonynak ítéljük és megtehetjük, vigyük el gyermekünket különórára vagy iskola utáni foglalkozásokra. Ami viszont fontos, hogy ajánlott megtartani az egyensúlyt annak érdekében, hogy egy kiegyensúlyozott gyermekből válhasson majd mentálisan egészséges felnőtt.

Jövőhéten folytatjuk!

[Gondolatébresztő: David Elkind - A játék ereje]

- Amennyiben mesét kerestek, nézzétek meg Dinó Tivadar és barátainak történeteit, amelyek nem csak kikapcsolódni segítenek, de mindig tanulságos mondanivalóval is szolgálnak - kattints ide! Ha pedig érdekesnek találtad a cikket, és további hasonló tartalomra is kíváncsi lennél, nézz szét a honlapon, valamint kövesd be a Facebook oldalunkat! -