Azzal a legtöbb szülő tisztában van, hogy míg bölcsődébe nem kötelező járatni a gyermeket, addig óvodába már igen. Ennek az intézménynek az igénybevétele azonban nem véletlenül kötelező: mivel bizonyos értelemben az óvoda az iskola előszobájának tekinthető, nem is lenne érdemes kihagyni a gyermek fejlődési-nevelési folyamatából.
Ahogyan tehát már a bevezetőben is említésre került, a bölcsőde ugyan csak választható opció a gyermekek számára, ez az óvodára azonban már nem igaz. Egy korábbi cikkünkben már írunk a bölcsőde hatásáról a gyermekek fejlődésére, ezt ide kattintva olvashatod el - ebben a cikkünkben azonban erre a témára nem térünk ki jobban.
Azonban az óvodával kapcsolatban igyekszünk minden hasznos és fontos információt összegyűjteni. Éppen ezért először kitérünk arra, hány éves kortól kell iskolába vinni a gyerekeket, hogyan működik a beiratkozás, valamint arra is, milyen hatással van ez az intézmény a kicsik fejlődésére, és miért fontos számukra ez a közeg.
Hány éves kortól kell óvodába vinni a gyerekeket?
Először is a legfontosabb: az óvoda a gyermeket 3 éves korától a tankötelezettség kezdetéig neveli. Azonban van olyan eset, amikor egy gyermek már a 3. életévének betöltése előtt is felvételt nyerhet: az óvoda ugyanis felveheti azt a gyermeket is, aki a 3. életévét a felvételétől számított fél éven belül fogja csak betölteni. Azonban ezt csak akkor teheti meg, ha így is minden olyan 3 éves és annál idősebb gyermeket fel tud venni a településen (vagy fővárosi kerületben) az intézménybe, aki a településen (vagy fővárosi kerületben) lakóhellyel, vagy tartózkodási hellyel rendelkezik.
Ez tehát azt jelenti, hogy főszabály szerint egy gyermeknek abban az évben, amelyikben augusztus 31-ig a 3. életévét betölti, szeptember 1-vel kötelező óvodába járnia.
Azonban egy gyermek az 5. életévének betöltéséig a jegyzőtől (vagy egyházi és magán fenntartású intézmények esetén a fenntartó) a szülő kérelmére, valamint az óvodavezető és a védőnő ajánlására felmentést kaphat az óvodai nevelésben való részvétel alól, ha azt a családi körülményei, képességei, vagy sajátos helyzete indokolja. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az óvodában a 3. életévét betöltve ne kellene beiratkoznia - az kötelező. Ugyanakkor ebben az esetben bejárnia már nem kell 5 éves koráig. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az óvodai beiratkozás után az óvodavezető, valamint a védőnő megadja a véleményét és ezekkel a véleményekkel együtt a jegyzőhöz (vagy fenntartóhoz) benyújtott kérelem elfogadásra került.
Milyen fontosabb pontjai vannak az óvodaérettségnek? Először is, hogy a gyermek ki tudja fejezni magát érthetően hiszen fontos, hogy az alapvető igényeit a vele nap mint nap foglalkozó pedagógusok megértsék. Emellett fontos, hogy nappalra már legyen szobatiszta, valamint, hogy bizonyos dolgokban már jellemezze önállóság (például: egy pulóver, egy tépőzáras cipő le- és felvétele, de a cipőfűző bekötése még nem tartozik ide). Valamint az is szerepet játszik, hogy lelkileg mennyire érett meg az elválásra.
Összegezve tehát: már a 3. életév betöltése előtt is van lehetőség óvodába járni, de a 3. életév betöltését követő szeptember 1-től kötelező. Az 5. életévig ez alól a jegyző felmentést adhat, azaz előfordulhat, hogy egy gyermek csak 5 évesen kerül óvodába.
Az óvodák szeptember 1-én fogadják az új gyermekeket, de a beiratkozás már hamarabb történik. A beíratás minden év április-május hónapjára eső időszakban általában egy hónapon át lehetséges, de minden óvoda intézkedik arról, hogy a szülők tudomást szerezzenek a konkrét beiratkozási időpontokról valamilyen formában: például a honlapján hirdeti azt ki. A felvételről az óvoda dönt. A gyermeket főszabály szerint a lakhelyéhez tartozó óvodába kell beíratni.
Az óvoda hatása a gyerekek fejlődésére
Fontos különbség van a bölcsőde és az óvoda között: míg előbbi azért jött létre, hogy megoldják a dolgozó és/vagy tanuló szülők gyermekeinek napközbeni felügyeletét, addig az óvoda már elsősorban oktatási jellegű intézmény. Éppen ezért van az is, hogy míg az előbbi opció, addig a második kötelező. Ráadásul, mivel bölcsődébe nem mindenki viszi a gyermekét, így sokszor a gyermek számára az óvoda jelenti az első olyan terepet is, ahol a családján kívül igazodnia kell másokhoz, egy közeghez.
Az óvodák a 20. század elején jöttek létre, fontos pedagógiai és egészségügyi megfontolásból. Megfigyelték ugyanis, hogy a városi élet túlterheli a gyermekeket, és nehézségeket okoz a fejlődésükben. Éppen ezért született meg az óvoda koncepciója, ami egy a fejlettségi szinthez igazított védett környezetet jelent, ami gyerekekre szabottan segíti a tapasztalatszerzést.
Az óvodák kialakítása, valamint a napirend (tehát a gyerekekkel végzett foglalkozások, valamint az ezekhez szükséges tér és eszközök) úgy vannak kitalálva, hogy a lehető legteljesebb mértékben segítse a 2,5-6 éves gyermekek fejlődését.
Általában különféle játszóterületek figyelhetőek meg: szabadtéri terület mászókákkal, csúszdával, hintával; nagy, szőnyeggel borított terület az épületben, ami mesehallgatásra és éneklésre alkalmas; kisasztalok, amiket kézműves foglalkozásokra, valamint étkezésre lehet használni; babázósarok; építősarok, és így tovább. Minden egyes terület ennek a korosztálynak az általános képességeinek fejlesztéséhez szolgáltat megfelelő környezetet. Ilyen például az, hogy megtanulják szabályozni saját mozgásukat, vagy alkossanak akár beszédben, énekben vagy festésben, társas szerepeket vegyenek fel, megértsék egymást, és így tovább.
A pedagógusok az óvodákban a gyermekek tevékenységét úgy igyekeznek irányítani a napirend során, hogy az ott töltött idő alatt minél több játékterületet meglátogassanak, minél több tevékenységben próbálják ki magukat, vegyenek részt. Ez az időszak, valamint ez az intézmény a fejlesztésről szól: nem feladata egy óvodapedagógusnak nyomást gyakorolni a gyerekekre annak érdekében, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak, itt az önálló kísérletezésen van a hangsúly egy védett környezetben. Emellett pedig nagyjából az 1960-as évektől már az óvoda szerepét abban is látták, hogy a szegényebb gyermekek továbbtanulási esélyei is javulhassanak.
Az óvodás évek tehát egy gyermek fejlődésében kiemelt szerepet töltenek be. Éppen ezért válasszunk gondosan intézményt, ha arra kerül a sor, és támogassuk az óvodapedagúgusok munkáját azzal, hogy otthoni környezetben is odafigyelünk a megfelelő közeg biztosítására ahhoz, hogy a gyerekek fejlődhessenek és kibontakozhassanak.
[Források: M. Cole & S. R. Cole - Fejlődéslélektan; www.jogvadasz.com; www.picibaba.hu]