Ezúttal ismét egy fejlődéslélektannal kapcsolatos témát boncolgatuk, ami sokakat érinthet: ha jön a kistestvér, milyen hatással lesznek majd egymásra a gyermekeink? Bár a gyermekek nevelkedése, szocializációja szempontjából egyértelműen a szülő a legfontosabb szereplő, vitathatatlan, hogy bizony a testvérek is befolyásolják egymást. De nézzük, hogyan!
A már cseperedő gyermekünk számára a hír, hogy kistestvére lesz, egyszerre öröm és teher. Egyrészt kötelességet jelent majd számára az újabb családtag, hiszen mint idősebbnek és nagyobbnak foglalkoznia kell majd vele, bizonyos szintig gondoskodnia kell majd róla, netalántán vigyáznia is kell majd rá, ráadásul a szülők szeretetén is osztonzia kell valakivel ezután. Másrészt azonban játszótársa is érkezik ezáltal. Abban az időszakban, amikor még mindkét gyermek kisebb, a játék főként utánzó jellegű. Az érdekes azonban az, hogy a kistestvér születését követő első évben inkább a nagyobb gyermek másolja a fiatalabbat - és csak ezután fordul majd a kocka. Általában az mondható el, hogy nagyjából a kisebbik gyermek 4 éves korától lesz jellemző az, hogy ő is, fokozatosan bár, de egyre aktívabb igyekszik lenni a testvéri kapcsolatban. Ez az az időszak, amikor már akár beszélgetőpartnerként is érdekesek lehetnek a nagyobbak számára. De le kell szögezni: ettől még továbbra is az idősebb gyermek lesz a dominánsabb, ő lesz főként a kezdeményező fél. Sok esetben a szülők megijednek akkor, amikor megtapasztalják, hogy gyermekeik között hol jó, hol pedig kifejezetten rossz a kapcsolat. Ez azonban teljesen normális, a testvérkapcsolatok ugyanis gyakran ambivalensek, változékonyak: hol egymás legnagyobb barátai, hol már-már ellenségei egymásnak. Ez többek között abból fakad, hogy a gyermekek valójában versengenek a szülők figyelméért is szeretetéért - ráadásul a kisebbik gyermek 4 éves korától egyre inkább belép az idősebb gyermek és az anya közti interakciókba. Az első szülött gyermeket továbbá legtöbbször frusztrálja, amikor megtudja, hogy útban van a testvére még akkor is, ha egyébként örül neki. Ez is teljesen érthető reakció ugyanakkor: ő megszokta, hogy az egyetlen és egyedüli szülei számára, ezt pedig az új jövevény bizony elveszi tőle. Ráadásul amikor megérkezik az újszülött, az anya figyelme főként rá irányul amellett, hogy természetesen a lehető legteljesebb mértékben igyekszik foglalkozni mindkét gyermekével, de ilyenkor mégis kissé elbillen a mérleg, amit az eddig egyedüli gyermek sokszor rosszul viselhet. Erre aztán reagálhatnak akár követelőzéssel, negatív viselkedéssel, vagy azzal, hogy próbálnak kevésbé kötődni az édesanyjukhoz.
Továbbá azt se felejtsük el, hogy a testvérek temperamentuma, személyisége között is nagy lehet a kontraszt. Ezzel szemben azonban például az, hogy eltérő, vagy azonos neműek-e a testvérek valójában nem sokban befolyásolják a kapcsolatukat.
Egy szó mint száz: ezt a helyzetet sokszor nem könnyű szülőként kezelni, de megértéssel és odafigyeléssel az esetlegesen felmerülő akadályok valamelyest egyszerűbben megugorhatóvá válnak. És mindig tartsuk szem előtt, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal: más családok gyermekei is éppen úgy összekapnak időnként, vagy féltékenyek egymásra, ahogyan azt mi tapasztaljuk, és mások is pontosan annyira kétségbe tudnak esni ettől, ahogyan mi! A közös programok azonban mindig előre visznek: szakítsunk időt rendszeresen arra, hogy időnként külön-külön is foglalkozzunk gyermekeinkkel, amikor legalább egy kis időre csak rájuk tudunk figyelni. Lehet ez egy séta, közös játék, vagy hogy felolvassuk neki a kedvenc meséjét, vagy megnézzük azt, amit úgy szeret - ezáltal éreztetve vele, hogy attól, hogy a testvérét is szeretik, ő sem lett kevésbé fontos.
- Amennyiben mesét kerestek, nézzétek meg Dinó Tivadar és barátainak történeteit, amelyek nem csak kikapcsolódni segítenek, de mindig tanulságos mondanivalóval is szolgálnak - kattints ide! Ha pedig érdekesnek találtad a cikket, és további hasonló tartalomra is kíváncsi lennél, nézz szét a honlapon, valamint kövesd be a Facebook oldalunkat! -
[Forrás: M. Cole - S.R. COle - Fejlődéslélektan]