A mai világban egyre gyakoribb, hogy egy anyuka nem feltétlenül teheti meg azt, hogy az óvodás kor eléréséig otthon maradjon a gyermekével. Ilyen esetben merül fel a kérdés: vigyük-e bölcsÅ‘débe vagy sem? Vannak, akik nagyon ellene vannak, mÃg sokan támogatják, éppen ezért utánajártam, a fejlÅ‘déslélektan szempontjából milyen hatásai is vannak, ha mégis amellett döntünk, hogy igénybe vesszük ezt a szolgáltatást.
ElÅ‘ször is, érdemes néhány hasznos dolgot tisztázni. Hivatalosan 20 hetes kortól vihetÅ‘ egy gyerek bölcsÅ‘débe, ugyanakkor a jellemzÅ‘ az, hogy 1 éves korban vagy utána döntenek e mellett a szülÅ‘k. Továbbá 3 éves korig maradhat - bár megemlÃtendÅ‘, hogy érzékszervi fogyatékos, illetve mozgássérült gyermekek ellátására akár 6 éves korig is lehetÅ‘ség nyÃlik. A legtöbb helyen van "beszoktatási idÅ‘szak", amikor elÅ‘ször csak néhány órára visszük be a gyermeket, de arra is érdemes felkészülni, hogy nem biztos, hogy ezt a "leválást" jól viseli majd a kisfiunk/kislányunk. És akkor térjünk is rá arra, hogyan hat a bölcsÅ‘de a kisgyermekek társas fejlÅ‘désére. Egy amerikai felmérés szerint azok a gyerekek, akik bölcsÅ‘débe járnak önállóbbak, segÃtÅ‘készebbek, jobb a kifejezÅ‘képességük, könnyebben tájékozódnak, és egyszerűbben feltalálják magukat új helyzetekben. Ez persze teljesen logikus: az a kisgyerek, akinek már 3 éves kora elÅ‘tt közösségben kell lennie, olyan dolgokhoz kell hozzászoknia, amelyekkel otthon nem találkozik.
Nézzünk egy példát: mÃg otthon a szülÅ‘k fél szavakból is megértik mit szeretne, addig egy "idegen" gondozóval meg kell találnia a közös hangot, ráadásul ebben az esetben a felnÅ‘tt rajta kÃvül más kicsikre is figyel. Emellett a kortársaikkal is meg kell tanulniuk sikeresen kapcsolatot teremteni. A korcsoportban szerzett tapasztalatok nagyon hasznosnak bizonyulhatnak: egyrészt lehetÅ‘ségük van társaságért, szórakozásért, a valahova tartozás érzéséért kihez fordulni, ráadásul hamarabb megismerhetik erÅ‘sségeiket és gyengeségeiket saját magukat a többiekhez hasonlÃtva - mindez pedig a felcseperedés során is nagyon hasznosnak bizonyulhat, akár a késÅ‘bbi ismeretszerzést is segÃtheti. De akkor nézzük a negatÃv oldalát is. Az ellenérvek sokszor azon alapulnak, hogy a gyermeknek igenis 3 éves koráig még fÅ‘ként az anyukája mellett van a helye, és akár traumaként is megélheti a túl korai leválást. Mindemellett pedig az sem zárható ki, hogy az intézményben olyan viselkedést tanulhat el, ami aztán szembekerülhet a szülÅ‘k által megfelelÅ‘nek tartott viselkedési normákkal.
Ahogy láthatjuk tehát - mint ahogy a legtöbb dolognak az életben - a bölcsÅ‘dének is van pozitÃv, és lehet negatÃv hozadéka is gyermekünk számára. Éppen ezért saját magunknak kell mérlegelni azt, hogy jónak látjuk-e igénybe venni ezt a lehetÅ‘séget, vagy sem. Ha pedig nincs más választásunk, ne féljünk tÅ‘le: ahogyan Ãrtuk, sok elÅ‘nye is van annak, ha egy gyermek már 3 éves kora elÅ‘tt közösségbe kerül.
- Amennyiben mesét kerestek, nézzétek meg Dinó Tivadar és barátainak történeteit, amelyek nem csak kikapcsolódni segÃtenek, de mindig tanulságos mondanivalóval is szolgálnak - kattints ide! Ha pedig érdekesnek találtad a cikket, és további hasonló tartalomra is kÃváncsi lennél, nézz szét a honlapon, valamint kövesd be a Facebook oldalunkat! -
[Forrás: M. Cole - S.R. COle - Fejlődéslélektan]