Kedves Anyuka/Apuka! A legtöbb kisgyerek, így szinte biztos, hogy a Te gyermeked is szeret alkotni, ceruzát vagy krétát ragadni és rajzolni valamit... jó esetben pedig nem a falra teszi mindezt, amikor 10 másodpercre nem figyeltél oda, hanem néhány papírlapon éli ki művészi hajlamait, amit aztán ki is tehetsz a hűtőszekrényre. De vajon hogyan fejlődik ez a készség? Ennek jártunk utána!
Kezdetben, nagyjából 3 éves korig valójában a gyerekek nem is igazán rajzolnak
Vagyis olyan értelemben nem nevezhető ez annak, hogy nem az alkotás, a kép elkészítése miatt végzik ezt a tevékenységet. Számukra az elején még nem az a fontos, hogy mit rajzolnak, és hogy ez hogyan néz ki: pusztán annak öröméből csinálják mindezt, mert tetszik nekik, hogy kezük mozgatásával nyomot tudnak hagyni a papíron.
3 éves kor után azonban nagy változás történik:
ekkor tájt kezdik el ugyanis felismerni, hogy azok a foltok és vonalak, amiket ők a papírra vetnek, bizony dolgokat képviselhetnek. Általában először olyan alakzatokat kezdenek el rajzolni, mint a körök, négyzetek, ez már igazából nem feltétlen nevezhető csupán firkálgatásnak. Aztán szépen lassan egyre részletesebbé válik a gyermekek rajza, és főként sztereotípiákra épülnek: a négyzet helyett már házat rajzol, de többnyire egy négyzetre rajzolt háromszöggel oldja meg az ábrázolást.
3 és 4 éves korban főként aszerint rajzolnak le bármit a gyerekek, amit tudnak adott dologról, és nem feltétlen amit látnak belőle, ha éppen előttük van.
Nézzünk egy példát: ha azt mondod a gyermekednek, hogy rajzoljon egy bögrét, és éppen előtte is van egy, nem azt fogja lerajzolni, hiába lenne kézenfekvő. 6 éves kortól kezdődően kezd ez megváltozni: akkor már inkább rajzol le valamit a gyermek úgy, hogy megnézni, mint csak elgondolás szerint. Mindenesetre egy gyermek fejlődése szempontjából nagyon hasznos, ha hagyjuk, hogy örömét lelje a firkálásban, majd a rajzolásban, vagy akár a színezésben.
Külön öröm lehet ennél a tevékenységnél, hogy gyermekünk egyedül is el tudja foglalni magát egy időre, de akár időt is szakíthatunk arra, hogy együtt alkossunk, így remek közös program kerekedhet belőle. Egy dologra viszont figyeljünk: ne várjunk el túl sokat gyermekünktől, és hagyjuk, hogy kibontakozhasson, ne erőltessünk rá semmit. Emellett a pozitív visszajelzésekről se feledkezzünk meg: tegyük ki a művet a hűtőre, a szobájába, vagy ahol éppen helyet találunk neki.
Ha ötletet kerestek, hogy mit rajzoljatok, figyelmetekbe ajánljuk Dinó Tivadar és barátainak meséit (ide kattintva nézhetitek meg őket)!
A történetek mind kézzel rajzoltak a szereplőktől kezdve a helyszínekig. Ha elkészült a mű, küldjétek el nekünk a Facebook oldalunkon üzenetben, és mi kitesszük őket az üzenőfalunkra!
(Forrás: M. Cole & S. R. Cole - Fejlődéslélektan)
留言