Egy néhány éves gyermek számára a világ egészen más, mint ahogyan azt felnőttként látjuk vagy felfogjuk. A gondolkodásuk, a logikájuk egészen eltér attól, ami számunkra normális: ez sokszor érdekes vagy vicces helyzeteket szülhet. Ha érdekel, hogyan is áll össze a világ a bölcsis vagy óvodás korban lévő gyerekek számára, mindenképpen olvass tovább!
Ha a gyermeked éppen bölcsis vagy óvodás korban van, vagy van a környezetedben gyerkőc ebből a korosztályból, akkor biztosan veled is történt már meg hasonló, mint velem. Az egyik rokon kisfia olyan 3 éves lehetett, amikor megtudta, hogy az az ugrándozó zöld kis állat, amire felfigyelt, az bizony a béka. Na, innentől egész hosszú ideig bármi ami zöld volt, számára egyben béka is volt: lehetett az egy zokni, egy bögre, vagy egy pulóver. A gyerekeknek - főként igaz ez az iskolás koruk előtti időszakra, tehát nagyjából 6 éves korukig - a felnőttek számára sokszor igen csak megdöbbentő a logikájuk. Ez azonban normális: utána is jártunk a témának.
Először szavak, utána mondatok
A kisgyermekkor alatt tehát a 2-6 éves kort értjük. Ebben az idÅ‘szakban szinte hétrÅ‘l hétre nagyot fordul a világ: a mentális és társas életük néhány év alatt teljesen átalakul, naponta sok-sok új szót tanulnak, Ãgy egyre inkább igyekeznek már mindent szavakkal kifejezni.
MÃg egy felnÅ‘ttnek megszokott, hogy mondatokkal, választékos szóhasználattal fejezi ki magát, addig ez a gyerekeknél szépen lassan alakul.
Kezdetben az a jellemző, hogy csak egy-egy szóval fejezi ki azt, amit lát, vagy amit szeretne, és ebből alakulnak ki később, szépen lassan a mondatok. Gyakori, hogy a gyerekek kezdetben egy kifejezést használnak számos, számukra hasonló dologra: ha valami négy lábú, az biztosan cica, ahogyan a fenti példa is jól mutatta, ami pedig zöld, az nem lehet más, csak béka. Ugyanakkor ennek az ellentéte is előfordulhat: például a cumisüvegére azt mondja, hogy üveg, de nem fogadja el, hogy az ásványvizes üveg is üveg lenne.
Ami a nyelv elsajátÃtásában a legnagyobb szerepet játssza, az az utánzás.
A gyerekek hamar megtanulják, hogy azzal, hogy szavakkal igyekeznek kifejezni magukat, interakcióba léphetnek a környezetükkel, és kifejezhetik azt, mit szeretnének és mit nem, illetve miről mit gondolnak.
Kisgyermekkorban a tiszta logika és a mágikus gondolkodás keveredik
El kell fogadnunk: a gyerekek fejében a valóság és a fantázia összekeverednek, a külsÅ‘ és belsÅ‘ világ között ekkor még nincs éles határvonal. A gyerekek szerint a világ varázslatok helyszÃne, ráadásul mindent az Å‘ vágyaik és elképzeléseik irányÃtanak.
Azt gondolják, hogy a dolgok és a jelenségek között varázslatos, mágikus összefüggések vannak. Valójában az Å‘ gondolkodásuk sem logikátlan: csak egy a felnÅ‘ttekétÅ‘l eltérÅ‘ logikát követ. Azt azonban le kell szögezni, hogy a gyerekek fantáziája nem fejlettebb a felnÅ‘tteknél, viszont mivel kevesebb ismerettel és tapasztalattal rendelkeznek, a hiányzó foltokat a képzeletük segÃtségével töltik ki.
Egy kisgyermek gondolkodása ingadozik az ésszerű és az ésszerűtlen között.
Nagyjából 4-6 éves korig csak nehezen tudják megkülönböztetni a látszatot a valóságtól: például egy 3 éves gyerek ha boszorkány álarcban lát meg minket, szinte biztos, hogy azt fogja gondolni, hogy bizony boszorkányok is vagyunk. Egy néhány éves gyermeknek éppen olyan természetes az, ahogyan az óvónéni fehér ruhában van, mintha például egy kutya egyszer csak beszélni kezdene hozzá. Az óvodások világképében az egymással ellentétes dolgok is megférnek egymással.
A gyerekek gondolkodása megelevenÃtÅ‘: megszemélyesÃtik a tárgyakat, jelenségeket. Elképzelésükben minden él, mindennek szándéka van, minden jó vagy rossz. Valójában ez abból fakadt, hogy saját érzÅ‘ lényét vetÃti ki a külvilágra (errÅ‘l a következÅ‘ alcÃm alatt esik szó bÅ‘vebben). Ha Å‘ maga érez és él, és bizonyos szándékkal cselekszik, akkor nem lehet szerinte ez máshogyan a köveknél, a napnál, a fáknál sem. 5 éves korban fordul ez körülbelül: innentÅ‘l már csak azt hiszi élÅ‘nek, ami mozog is, mint mondjuk egy busz, vagy az óra, iskoláskorban pedig minden a helyére kerül.
Az óvodás gyermek gondolkodása kevert, kissé össze-vissza, bármi bármivel és bármikor kapcsolódhat.
A gyerkÅ‘cök a számukra lényeges dolgok mentén szemlélik a világot, az válik számára fontossá, amirÅ‘l tud. Még nem igazán érti a rész és az egész viszonyát: gyakori ezért, hogy egy történet elmesélése közben például elveszik a részletekben, olyan dolgokat hangsúlyoz ki, ami a lényeg szempontjából nem releváns, mÃg a fontosabb eseményeket kihagyja - a jelenségeket pedig tagolatlan egészként kezeli. Nézzünk egy példát: ha azt meséli el, hogy az óvodában bent járt az egyik kisfiú apukája, elÅ‘fordulhat, hogy percekig taglalja, milyen szÃnű volt a kabátja és hány gomb volt rajta, de azt nem fogjuk megtudni, miért volt bent.
Ugyan előszeretettel tesznek fel kérdéseket (biztosan ismerős: mi ez, mi az, miért?), de nem tudnak még ok-okozati összefüggéseket megérteni, érvelést alkalmazni, vagy gyakran keverik a kettőt. Nézzük egy példát erre: ha az a megszokott, hogy délután alszunk, de elmarad az alvás, mivel összeköti a kettőt, számára a délután is elmaradt ezzel. Emellett 3-5 éves korban még gyakori, hogy a gyerekek azt gondolják, hogy mindent az ember alkotott: a napot, a fákat, a folyókat (ez nagyjából 6-8 éves korban tisztul).
A gyerekek tényleg csak magukra gondolnak?
Ez megint csak egy igen összetett dolog, ami a fejlődési szakaszból fakad. A kisgyermekkor egyik legfontosabb sajátossága ugyanis az egocentrizmus, az énközpontúság. Ezt azonban ne úgy értsük, hogy a gyerekek önzőek, vagy irigyek lennének: a gyerekek 4-6 éves korukig mindent magukhoz képest látnak, nem tudják más nézőpontjába helyezni magukat, nem képesek olyan szempontokat figyelembe venni, ami eltér a nézőpontjuktól.
Emellett úgy érzékelik, mintha a világ minden esetben hozzájuk igazodna.
Nem véletlen hát, hogy a dackorszak is felbukkan ilyenkor: hiszen az önérvényesÃtést is elÅ‘szeretettel próbálgatják. Kisgyermekkorban egyetlenegy nézÅ‘pont van: az pedig a gyermek sajátja. Éppen emiatt nem tudja más nézÅ‘pontját megérteni, valamint több nézÅ‘pontot sem tud összevetni, értelmezni. Azt gondolja tehát, hogy mindenki úgy látja a dolgokat, ahogyan Å‘. Hosszú idÅ‘ megtanulnia azt, hogy ez nem Ãgy van, hogy mások máshogy is gondolkodhatnak. Éppen ezért nem az irigység vagy az önzés hajtja azt sem, hogy nem szÃvesen adja oda másnak a játékat, esetleg kérdés nélkül elveszi másét.
Forduljunk szeretettel és megértéssel a gyerekek felé
Nem mindig egyszerű felnőtt fejjel megérteni a gyerekek viselkedését, de ennek a legtöbbször az az oka, hogy mi már túljutottunk a kisgyermekkori fejlődési szakaszon, és egészen máshogy látjuk a világot, máshogy értelmezzük a dolgokat. Nagyon sok minden, ami furcsának hat egy szülő számára, igazából teljesen normális, és a fejlődés velejárója.
Természetesen ha valami kapcsán nem tudjuk eldönteni, hogy amit a gyermekünk viselkedésében tapasztalunk adott életkorban normális, vagy tényleg külön figyelmet érdemel, forduljunk a gyermekkel foglalkozó pedagógushoz, vagy akár pszichológushoz, kérjük szakértÅ‘ tanácsát, és ha szükséges, segÃtségét.
Ami fontos, hogy mindig szeretettel, megértéssel és odafigyeléssel forduljunk a kicsik felé, legyünk társak a mesék világában, a játékban, a tanulásban, segÃtsük a fejlÅ‘désben.
A neveléssel kapcsolatban ma már különféle módszerekkel találkozhatunk, amik más-más nézÅ‘pontból igyekeznek praktikákkal szolgálni ahhoz, hogy a leginkább szót érthessünk a gyerekekkel, valamint hogy a fejlÅ‘désüket is a legteljesebben támogathassuk. Ilyen például a játékos nevelés (kattints ide, és olvasd el az errÅ‘l szóló cikket), a pozitÃv fegyelmezés (kattints ide, és olvasd el az errÅ‘l szóló cikket), vagy a Montessori módszer is (kattints ide, és olvasd el az errÅ‘l szóló cikket). Érdemes megismerni ezeket, és a számunkra szimpatikus tanácsokat akár meg is fogadni - lehet, hogy bizonyos helyzetekben jól jöhetnek!
Külön térjünk ki a mesék szerepére is: ezek a történetek ugyanis valóságábrázolásukkal valamint képi világukkal teljes mértékben a gyermeki gondolkodásmódhoz igazodnak. A mesék is éppen olyan egyszerűnek és szélsőségesnek mutatják a világot, ahogyan azt a kicsik is megélik, éppen olyan nyelven szólnak, hogyan ők is gondolkodnak. Ha a mesék szerepéről olvasnál még, kattints ide, és olvasd el az erről szóló korábbi cikkünket!
Valamint a gyerekek folyamatos kÃváncsiságát is jobban elégÃti ki még ebben az idÅ‘szakban, mint pusztán a száraz, tudományos tények. Emellett a meséknek játékok során is nagy szerepe van: a gyerekek szabad játék során gyakran játszanak szerepeket, játszanak el történeteket, legyenek azok olyanok, amiket megéltek, vagy olyanok, amiket hallottak. Ha a játék szerepérÅ‘l olvasnál még, kattints ide, és olvasd el az errÅ‘l szóló korábbi cikkünket!
Zárszó
Ne feledjük tehát: a kisgyermekkornak bizony megvannak a sajátosságai, a fejlÅ‘dési szakaszai, ami számunkra gyakran furcsa lehet. De ha a fentieket tapasztaljuk, ne essünk hát kétségbe: a legtöbbet azzal tehetjük, ha szeretÅ‘ közeget biztosÃtunk a felcseperedéshez.
[Források: M. Cole & S. R. Cole - Fejlődéslélektan; Kádár Annamária - Mesepszichológia]